



Thief Teszt

Március 07, 2014
Szokásomhoz híven nem rontanék ajtóstul a házba, főleg abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a Thief pont a nyugodt, megfontolt megoldások játéka. A hangzatosan FPS (First Person Sneaker) kategóriába sorolt alkotás tudatosan a lopakodásra, a kivárásra és az észrevétlen továbbjutásra lett kihegyezve.
Itt bizony nincs helye a harcoknak, az ellenfelek vad lekaszabolásának, hisz egy tolvajt, méghozzá szakmájának mesterét, Garrett-et irányíthatjuk, aki elsősorban a tárgyak eltulajdonításában profi, nem pedig a harcban. A fejlesztők tudatosan választották ezt az opciót, ami az elődök alapján nem meglepő, ám néhány (vagy éppen sok) ifjabb játékos ezt nem biztos, hogy jó néven fogja venni, igencsak tévesen.
Ehhez a játékhoz ugyanis pontosan úgy kell nekiveselkedni, hogy mi magunk vagyunk az árnyék. Ehhez pedig az új Thief egy igazán remek helyszínt, hangzatosan csak a The City néven ismert várost adja, mely maga a megtestesült dark fantasy, steampunk elemekkel megspékelve. Garrett otthona bűzlik a mocsoktól, bűzlik a korrupciótól, a hatalommal való visszaéléstől, illetve az emberek nyomorúságától. Ilyenkor nem is lehet kérdés, hogy a túlélés legegyszerűbb, vagy éppen legkedveltebb módját kell választani: a lopást. Ezt pedig a Thief tökéletesen kiszolgálja. Az egész játék, illetve annak mechanikája arra épül, hogy az árnyékokkal eggyé válva minél több mindent tulajdonítsunk el, és gyarapítsuk vagyonunkat.
A mestertolvaj cím birtokosa azonban nem csak kivételes eszközeinek, hanem különleges képességeinek is köszönheti titulusát és reputációját. Garrett rendelkezik egy különleges érzékkel, mely segít neki felfedni az elrejtett dolgokat, melyeket a szem nem venne észre egykönnyen. Aktiválásával jobban láthatunk a sötétben, valamint láthatóvá válnak az olyan tárgyak, melyek valamilyen szempontból érdekesek lehetnek. Ide tartoznak a különböző zárak, ládák, szekrények vagy éppen akár festmények mögé rejtett titkos kapcsolók. Ezek mindegyike valamilyen jutalmat, vagy éppenséggel a továbbjutást rejti maga mögött, így mindig érdemes és igazából szükséges is begyűjteni az összes értékes tárgyat, amely Garrett vagyonát gyarapítja. Mindezek mellett a különleges érzék arra is jó, hogy az őröket, illetve mozgásukat is nyomon lehessen követni annak érdekében, hogy elkerüljük őket.
A pénz kiemelkedően fontos szerepet kap a Thief-ben, sőt talán a legfontosabb, ha igazi tolvajként akarjuk végigjátszani a játékot. A folytonos gyűjtögetéssel és a különböző missziók teljesítésével gyarapszik a vagyonunk, melyet azonban ugyanolyan gyorsan el is kell költeni a megfelelő eszközökre. Ezek nem mások, mint a különböző típusú nyílvesszők, különleges szerszámok, melyek újabb lehetőségeket és útvonalakat nyithatnak meg, illetve speciális dolgok is, amelyek az életerőnket, a fókusz mértékét, de akár a jobb íjat is jelenthetik. Ehhez társul még Garrett különleges képességeinek fejlesztése is, mivel bizonyos küldetések után, vagy éppen a Koldusok Királynőjének leszurkolt bizonyos pénzmennyiséget követően Fókusz ponttal leszünk gazdagabbak. Ezekkel lehet fejleszteni a fókuszt, a harci, lopakodási vagy éppen gyorsasági képességeinket. Mint látható, a fejlődés igencsak szerteágazó, és ahhoz, hogy mindent kifejlesszünk, nagyon-nagyon sok pénzt kell összeszedni.
Az egész miliő megalkotásához az Unreal Engine 3-as verziójának legfrissebb tagját alkalmazták a montreáli fiúk. Ez jó dolog is meg nem is. Adott, hogy a motort már jól ismerik, így az azzal való munka nem okozott nehézséget, főleg annak tükrében, hogy szinte minden jelentősebb platformra megjelent a Thief, de ugyanakkor a motor sajátosságait nem sikerült kiküszöbölni. Amiben nagyon erős és roppant a látvány, az a fény-árnyék hatás kivitelezése. Látszik, érződik, hogy ennek a kivitelezésébe rengeteg energiát fektettek a fejlesztők, de az eredményen meg is látszik. Ehhez társul az a nagyszerű designer-i munka, melynek köszönhetően a The City egy igazán sötét, koszos, a lázadás szélén álló város képét festi, mely így tökéletes támpontot nyújt az események színhelyéül. Karakterek kidolgozásában inkább már a főszereplők kapták a prioritást, köztük Garrett, akinek mind külleme, mind mozgása nagyon jól ki lett dolgozva. Ez már nem mondható el a „töltelék” szereplőkről, de még a fontosabb mellékszereplőkről sem. A Thief-et nézve olyan érzése van az embernek, hogy valami apró szekercével faragták ki a karaktereket, olyan éles és határolt vonalak szablyák meg az arcukat, testüket. Gyakori gond még a textúra betöltésének hibája is. Többször hajlamos a játék beszaggatni is, leginkább akkor, mikor tölt. Ezt nem igazán sikerült optimalizálni a fejlesztőknek és roppant bosszantó tud lenni egy-egy kényes szituációban. Összegezve azt kell mondani, hogy nem lett igazán “Next-Gen” a Thief.

