Castlevania Lords of Shadow 2 Teszt
Február 28, 2014
Világunkat és az abban történő eseményeket az esetek nagy hányadában két dolog vezérli és hajtja. Az egyik a szerelem, a másik a szexualitás. Természetesen ahogy telnek az évek, évtizedek és évszázadok, úgy múlnak az egykoron még nagy romantikusok által is megálmodott halálig tartó szerelmek – Gabriel Belmont története azonban pont ilyen.
Hősünk ugyanis az első Lords of Shadow-ban halott kedvese miatt veszi fel a harcot a sötétség összes gonosz teremtményével, hogy végül egy árulás, egy csel következtében örökös rabságba kerüljön, a hús börtönében.
Az ő érzelmei valódiak… olyanok, amelyek az embert, a férfit az egekbe emelik, a felhők közé repítik, hogy végül a napba érve kapjon lángra, szenesedjen el, majd zuhanjon egészen a Pokol legmélyebb bugyráig, ahol a démonok már kaján vigyorral az arcukon várják, hogy ott apró kis darabokra szaggassák a lelkét.
Az utolsó nagygépes epizód tehát egy ősi, az emberiséget már annyiszor megmozgató történet által hajtott cselekményt vezetett fel, miközben magát a játékmenetet remekül felújította, modernizálta, áramvonalasította. Leírtam kicsivel korábban, hogy a kamerával és az irányítással voltak problémák.